14. Whatever

Mindenki barátokra vágyik. Olyanokra akiket ha felhívsz hajnalban és azt mondod gáz van, csak annyit mondanak, hogy várj hozom a Nutellát és mesélj, és innen már tudod, hogy számíthatsz rájuk. Olyanokra, akik melletted vannak, és egy pillantásodból megértik, hogy mire gondolsz. Olyanokra, akikkel közös múltatok van. Akikkel ezer hülyeséget csináltál, és mikor új emberekkel találkozol, már a nevük említésére is az akkori hangulatodba kerülsz. Olyanokra, akik olyan közel állnak hozzád, hogy félszavakból is tudjátok, hogy mikorra, mire és hogyan érted azt, amit mondasz. Olyanokra, akik még a leggyatrább napodon is ott vannak, és felvidítanak.

Még csak remélni sem mertem, hogy valaha sikerül ilyen barátokra szert tennem, de most, sok év elteltével visszanézve, azt hiszem mi mind - így együtt voltunk egy nagy barátság részesei. Erre persze közben egyáltalán nem jöttem rá. Még így, utólag is nehezen tudom beismerni ezt az egészet. De hát.. a fontos dolgok időbe telnek.

A vizes hajam a tarkómra tapad. Kopp. Még egy esőcsepp. Kopp. Ismét egy. Kopp.

Szeretem a nyári zuhékat, de azért lehetne néha kicsit kevésbé spontán az időjárás. A pocsolyákat kerülgetve próbálok Maddox-hoz sietni, az van ide a legközelebb, és bár tudom, hogy az időt illetően biztos sokan vannak, most ez érdekel a legkevésbé. Gyors léptekkel sietek át az úttesten, és bár semmi nemű zebra nincs a közelben, azért nem én vagyok az egyetlen így közlekedő. A hajam loknikba rendeződve lóg a vállamra, a kapucni pedig minduntalan leesik a fejemről, akárhányszor is húzom vissza. Feladom, így marad! Félrehúzott grimasszal nézek a gipszelt jobb kezemre, és gondolatban örülök, hogy még senki nem firkált rá. Most jól elmosódna minden. A pulcsi, amit Luke sózott rám, mielőtt megléptem a pszihomókus elől, most már átázott. Egyre jobban fázok, a fekete farmerem is vizesen tapad a combomra. Egyedül a Martens-em bírja még, az még mindig nem ázott át. A sarkon befordulva végre elérem a kávézót, és már lépnék be, mikor meglátok egy táblát pár méterrel arrébb.

A betűket már elmosta a víz, de még így elolvasható, hogy mi akart lenni az eredeti felírat. Fél grimasszal, a hónom alá csapom az egészet, és belököm magam előtt az ajtót. Vizesen, sárosan, és kissé szétzihálva sétálok át a hónom alatt egy táblával a kocsma részre. A pulthoz megyek, és a táblát a földre támasztva elkezdem lehúzni Luke pulóverét. Kissé csodálkozva nézek magamra, hiszen bizonyára röhejesen festhetek egy begipszelt kézzel, piros Martensben, foltokban felfedezhető sárral a nadrágomon, mellé ráadásnak egy fehér trikó, ami alatt - mi más mint - egy fekete melltartó van. "Leszarom" stílusban húzom előre a bal oldalt a hajam, és nem foglalkozva az időközben felbukkant Tommal, kicsavarom belőle a vizet.

- Eláztál - szól.

- Nem mondod? - mordulok rá, bár nem áll szándékomban gorombának lenni. Még egyet csavarok rajta, majd a trikó alját egy picit felhúzva, letörlöm az arcomon lefolyó maradék esőcseppeket.

 - Van váltó ruhám.. kéred? - kérdezi egy fél pillanattal később. A válaszomat meg sem várva emeli fel a szatyrot, és a kezembe nyomja.

- Kösz - a zacskóba nyúlva egy elnyűtt fekete pólót találok, és mellé egy férfi melegítőt. A pólót kihúzom a szatyorból, és Tom felé mutatva kérek engedélyt.

- Vidd csak - legyint hanyagul, majd egy felmosóval átbújik a pult alatt, és nekiáll az általam kreált tócsát feltörölni.

- Juj, ezt kint találtam! - bökök a táblára, majd hozzáteszem - Szerintem Alex tette ki. Jópofa meg minden, de azért nem illik Maddox stílusához..

- A bátyád az elmúlt időben eléggé szórakozott - dünnyögi, és közben beemeli a pult mögé az egészet, félkézzel még mindig a felmosót fogva.

A vécében gyorsan átveszem a pólót, és örülök, hogy kissé száraznak érzem magam. A hajam még mindig csurom víz, és erre nem segít rá az sem, hogy a derekamig ér. Már több százszor rávettem magam, hogy levágatom, de most már tényleg nem ártana. Talán akkor kicsit megváltoznék érzelmileg is. Legalábbis remélem segítene. Ahogy visszasietek Tomhoz, eszembe jut, hogy - ez is csak én lehetek - a suliban felejtettem a táskám. Fogalmam sincs mire figyeltem, vagy hogy ezt hogy sikerült eljátszanom, csak azt tudom, hogy én oda most nem mehetek vissza. Ha a NŐ meglát lehet, hogy nem csak a kedd délutánokon leszek állandó látogatója. Már az elmúlt időben is eléggé ideges rám, és gondolom az sem tesz jót, hogy megint ellógtam erről a .. mi is ez? Beszélgetésről. Meg úgy amúgy is mindig 10 perccel később érek oda, alig beszélek neki bármiről is, és totálisan nyomaszt az a légkör, hogy most le kell hozzá ülnöm, és a gondjaimról kell beszélnem. Istenem, mintha lennének! Illetve, mintha lennének olyanok, amikről tudnia kéne..

- Ki halt meg? - néz a szemembe szórakozottan Tom. Az arcvonásaimat próbálom helyrehozni, miközben kattogok. Hogy szerezzem vissza a tatyóm? - Ezzel mit csináljak? Kiterítsem? És a trikódat? - kérdezi tématerelésként, én pedig váll rántva bólintok, majd a bárszékre dobott Luke-pulcsit is a kezébe nyomom.

- Köszi, tényleg, csak most.. - Luke pulcsija! De hülye vagyok!Ő talán még bent van..

Kissé idegbetegül, kotorászok a telefonom után, majd mikor meglesz, tárcsázom szőke haveromat. Tom szórakozottan néz egy darabig, majd végül a kezében a fél ruhatárammal elvonul hátra.

- Mit hagytál itt? Hol vagy? És amúgy mindjárt indulok én is.. - kezdi bevezető nélkül, én pedig egy aprót nevetek.

- A táskámat. Maddoxnál. És eltudnád hozni? - válaszolok mindenre, majd félkézzel a telefont fogva benyúlok a pult mögé, és egy rongyot kihalászva letörlöm a vizes bárszéket. Luke nevetve közli, hogy bő negyedóra múlva utánam jön, addig lehetőleg ne tűnjek el, és ezek után ténylegesen letesszük.

Miután kissé úgy érzem megnyugodtam, lement bennem az adrenalin, és végre meg is száradtam, lassan felfogom, hogy Tom 10 perce, néhány rendelésen kívül szüntelenül előttem áll, és méreget.

- Mi van? - förmedek rá, ma már másodszorra.

- Oké. Mivel félfüllel tudom, hogy hobbiként embereket elemezgetsz, sőt néha nem is egyedül, most hadd próbáljam meg én is! Random elmosolyodsz, aztán furcsán felhúzod a szemöldököd, majd egy aprót rázol a fejeden. Utána a semmibe meredsz, és egy félmosollyal az arcodon, agyalsz. Tehát. Ha tanultam valamit is a göndör hajú, furcsa haverodtól, akkor valakit nagyon bírhatsz. Szerencsés srác - mosolyog rám, én pedig elképedve nézek a szemébe.

- Most.. várj, mi? - rázom meg a fejem, ő pedig egy poharat felkapva, majd mellé egy rongyot rántva, komótosan törölgetni kezd, és az ajtó felé biccent.

- Itt van Luke - von vállat, és a kezében tartott dolgokat letéve elsiet.

- Gyors voltál, mint mindig - vigyorgok kissé elázott haveromra, bár gondolatban még a Tommal váltott beszélgetésnél járok.

- Te meg szétszórt, mint mindig - kacsint rám, majd a kezembe nyomja a táskám, és levetődik a mellettem álló bárszékre.

- Amúgy kösz. Többiek merre?

- Hát.. Cal és Mickey gitározgatnak valahol, Zoé nem tudom, és Evert pedig legutóbb az aulában láttam, ahogy Ash-t próbálja meggyőzni valamiről.

- Akkor ketten maradtunk - vonok vállat majd hátrafordulva körbenézek. Az eső még mindig szakad. A kávézókban - kocsmákban általában ilyen időben a vendégek csak lappangnak, de itt ilyenkor lesznek csak igazán sokan. Van aki először jár itt, mert az eső elől menekül be - belőlük lesznek később a visszatérő törzsvásárlók, és van aki pedig pont a rossz idő miatt jön.

- Hogyhogy ennyire.. nem beszélsz a pszichológussal?

- Fuh. Hát, tudod.. Nem ismer, és mégis a magánéletemet kérdezgeti. Megijeszt hogy elméleteket alkot rólam, a szavaimról, a testtartásomról, a viselkedésemről, és úgy en bloc mindenemről - visszafordulok a pulthoz, és miközben félig Luke-ot nézem azon töprengek, hogy vajon ezt miért is kérdezte.

- Jaj nyugi, csak érdekelt! - teszi fel a kezét védekezően, én pedig nevetve vállat vonok.

- Nem zavar, csak furcsának találom.

- Miért is? - felém fordulva vonja fel a szemöldökét.

- Mert nem szoktunk ilyenekről beszélgetni. És ha valaki, akivel eddig csak hülyültél, olyan dolgot kérdez, ami komolyabb, akkor egy picit megijedsz. De tudod hogy van ez.. Elsőre baromi furcsa, aztán meg rájössz, hogy ismét szert tettél egy új barátra - mosolygok rá.

Rám néz, majd egy pillanat alatt felugrik, és a kezemet megragadva hadarni kezd. Nagyjából háromszor kérdezek vissza, hogy mit mond, de még akkor is csak félig értem. A lényege viszont körülbelül annyi, hogy inkább menjünk el valahova, mert ő nem szeretne egy egész délutánt Maddoxnál tölteni.. sokadszorra.

Az eső még mindig szakad, és mivel Luke közelebb lakik, egy kijelentéssel elintézi, hogy hozzájuk menjünk. Tomnak még odakiáltok egy  köszönöm-öt, és kabát hiányában futva próbáljuk megtenni azt a pár utcát.

- London, tudtad, hogy.. - egy pillanatra lemarad mögöttem, és mivel az ilyen kérdésekkel mindig eléri, hogy kíváncsi legyek, pár lépést visszasétálok felé. Nem néz rám, egy pocsolyát kerülgetve vigyorog, és bár vicces nézni, ahogy a haját állandóan kisöpri a szeméből, egy kis idő után megunom.

- Na mondd, ha már eláztunk, végül is mindegy mennyit állunk még az esőben - vonok vállat egy fél perc csönd elteltével.

- Háát, gyere közelebb! - int, én pedig az előtte elterülő méretes pocsolya másik oldalára állok.

- Hemmings, ne szívass már, nyögd ki, hogy mit akarsz!

- Nézd.. - mutat a fejem mögé, és mire odafordulok, ő telitalppal ugrik bele a bokáig érő pocsolyába. Kisfiús vigyorral néz rám, és mire észbe kapnék, már az utca túl oldalán fut a sarok felé. Kissé mérgesen rohanok utána, majd mire utolérem, már a ház kapujában állunk.

- Akkora egy fasz vagy, mindenem vizes! - morgok rá, bár nem érzem, hogy fontosnak tartaná. Szimplán kinevet, majd a kezemet megragadva behúz az alacsony kertkapun. Egy pillanatra próbálja kinyitni a zárat, majd mikor sikerül, esetlenül beesik az ajtón. Gonoszul kiröhögöm, majd magam után becsukom azt.

- Anyud, tesódék?

- 2 hete költöztek el, anya meg dolgozik - von vállat, miközben kibújik a szétázott tornacipőjéből.

Furcsán érzem magam, maga az, hogy Lukenál vagyok, ehhez pedig a tudat, hogy mindössze ketten vagyunk, az is érdekes. Pár hete nem gondoltam volna, hogy pont vele leszek így. De ez nem is fontos. 

- Kérsz valamit? - kérdezi, majd a válaszomat már nem hallja, hiszen eltűnik egy szobában. Esetlenül állok a nappali közepén, totálisan szétázva, gipszelt kézzel, és a helyzethez képest boldogan. Azt hiszem tényleg boldogan. A falra képek vannak akasztva. Úgy általánosságban a családról, de Luke régebbi barátairól is van pár kép. Egy kicsit odébb egy könyvespolc van, ami feltehetőleg az anyukájáé. A legszélén kiszúrom a Kis herceget, és gondolkodás nélkül veszem le onnan. Ez az a könyv, amit kívülről tudok. Bármikor is olvasom, mindig találok benne megoldást az aktuális problémáimra. Vigyorogva lapozom fel a kedvenc oldalaimat, és ez a mosoly egyre csak szélesedik, ahogy meglátom, hogy tulajdonosa is bőszen jelölgeti benne a kedvenc részeit. 

- London, itt egy melegítő, egy Greenday-es póló, zokni, és.. azt hiszem ennyi. A fürdő balra van, öltözz át, nagyon meg fogsz fázni - áll elém Luke egy adag ruhával a kezében. Gyorsan a kanapéra dobom a könyvet, és nevetve köszönöm meg a ruhákat. Ahogy az én kezembe kerülnek, meglátom, hogy Lukeon mindössze egy alsónadrág van, felülről semmi.

-  Oh, pedig kevésbé grimaszos arcra számítottam - röhög ki.

- Mit vársz? Egyáltalán miért vagy félmeztelen? - kérdezem furcsállva.

- Jó na, mindjárt felveszek egy pólót - legyint, majd elindul jobbra, én pedig balra.