7. Whatever

Halványan érzékelem, hogy lassan világosodik.. Persze ezek után ismét vissza alszok. Aztán.. csak annyit érzek, hogy valaki megszorítja a kezem. Az övé kisebb mint az enyém. Hol vagyok? Kié ez a vékony hang? Mit akar? A kis kéz birizgálja az ujjaim, aztán lassan kiveszem azt is, amit a tulajdonosa mond..Hisz ez Harry!

- London, csinálsz kakaót? London? Anyu még alszik, csinálsz nekem kakaót? Lécci, kelj feeel! - lassan kinyílik a szemem, aztán pár pillanat kell ahhoz, hogy felfogjam a helyzet abszurditását.. Harry hullámos haja kócosan gabalyodik mindenfelé, és a kanapé előtt törökülésben ülve, a jobb kezével az ujjaim piszkálja, ami a bátyja mellkasán pihen.. Velem együtt. Ash halkan szuszog, jobb kezével félig átkarolva, vagy inkább tartva engem. A kis srác vidáman mosolyog, majd édesen megjegyzi, hogy jó reggelt, és hogy kicsit kócos vagyok. Egy picit felnevetek, ő olyan kisgyerek, aki minden észrevételt közöl. A kezemet elengedi, így - kicsit ügyeskedve, hogy Ash fel ne ébredjen -  sikerül ülésbe tornáznom magam. Elnézek a kanapén.. A takaró a földön hever, és igen nagy erőfeszítésbe került kigoboznom a lábaimat is..  Ash lábai közül. A hajamba túrok, és elgondolom, hogy én most konkrétan bealudtam a legjobb fiú barátomon. Náluk! Egy sráccal aludtam.. Uh.

 Körbe nézek, még elég korán lehet. A szemem a srácra téved, aki még mindig békésen szuszog. Nem szeretném felkelteni, főleg nem magyarázkodni, így a kanapé támláján átmászva, Harry is felpattan, és fél pillanat múlva már a kezemet szorongatja, miközben a konyha felé húz. A csuklómon levő hajgumival hanyagul kontyba fogom a hajam, miközben a kis srác suttogva magyaráz valamit arról, hogy mit álmodott. Próbálok érzelemmentes lenni, mert ez így sok reggelre, de nem igazán sikerül. Egyre pörgök azon, hogy mikor aludtunk be, miért rémlik, hogy Anne-nel este még találkoztam, miért érzem természetesnek, hogy náluk aludtam, hogy őt ez nem zavarta-e, de leginkább azon, hogy én hogy álljak ehhez az egészhez, és ő hogy fog, mikor felébred..

- ..Akkor csinálsz kakaót? - mutogat, majd felül az egyik székre, még mindig beszélve, ezzel kirángatva a gondolataim közül.

- Ühüm - felelem tömören, majd két bögrét a pultra téve keresgélni kezdek a szekrényekben. Kinyitom a mosogató alattit, a hűtő mellettit, mikor Harry közbe szól: - A bal felső polcon van - feleli, én pedig ásítva fordulok felé.

- Előbb nem mondhattad volna?

- Vicces volt nézni, ahogy keresgélsz - adta a válaszát, én pedig a haját összekócolva mosolyodtam el. Van egy stílusa, na! A  tejet kikaptam a hűtőből, majd Harry utasításait követve - mintha nem tudnék kakaót csinálni - végül a mikróba teszem a két bögrét.

- Mennyi is az idő?

- Nem tudom. Tudod, én nem tudom használni az órákat.. - feleli kicsit szégyenlősen, majd felpattan, és kirohan a konyhából. Fogalmam sincs hova megy, de nekem muszáj arcot mosni. Valahogy fel kéne ébrednem, meg kicsit rendbe szednem magam. A farmeremben aludtam, meg Alex régi elnyűtt piros pulcsijában. A pulcsi még kényelmes, de a farmer.. Uh. És amúgy sem ártana a gondolataimat is rendbe szedni.

A mosdóban hideg vízzel arcot mosok, és hálát adok, hogy nem vagyok az a sminkes típus. Az most jó rondán festene rajtam. A számat is kiöblítem, majd egy törölközővel megtörlöm az arcom. A tükörbe nézve rájövök, hogy még karikáim sincsenek.. Ez furcsa, hisz általában mindig van, főleg ha kényelmetlenül alszom. Mondjuk perpillanat ilyenre nem emlékszem. Ah, inkább hagyjuk.. A hülye gondolatokat nehéz elküldeni, főleg, ha azok minduntalan újragyártják magukat. Mire visszaérek a konyhába, már kicsit éberebb vagyok. Harry a lábát lóbálja az egyik széken, úgy látszik visszajött.

- Tessék, Irwin - teszem elé a kakaót, miután a mikró lejárt, én pedig kivettem a bögréket.

- Köszi Bree - feleli a bátyja hangját utánozva, majd az egyik kezével a gőzölgő ital után nyúl.

- Ne hívj így..- elfojtom a mosolyom, miközben bele iszok a sajátomba.

- Ashnek engeded.. - teszi a kezében levő órát(?) az asztalra.

- Ő találta ki, hogy így hív.. - motyogom, majd Harry mellé ülök, és az órára bökök - Megtanítsam, hogy hogyan kell használni?

- Elállítani én is tudom, de persze, azért hoztam! -vigyorog. A kezembe veszem a nagy fali órát, és nem akarom tudni, hogy ezt hogy szedte le a nappaliból. Ahogy megnézem rajta az időt, kisebb sokkot kapok.

- Fél hét van? Te ilyenkor kelsz?!

- Megmutatod, hogy miért fél hét? - kérdezi kerek szemekkel, így végül nem firtatom a választ, és magyarázni kezdek.

- Nézd! 12 szám van rajta.. A kisebbik mutató mutatja az órát. Látod? - tartom felé.

- Igen, most a 8 és a 7 között van.

- Pontosan. A hosszabb mutatótól tudhatod meg, hogy háromnegyed, fél, vagy negyed van-e..

És lassan kezdi megérteni a menetét. Egy bő húsz perc után, mikor már elégszer kipróbáltuk, hogy ha áttekerem meg tudja-e mondani az időt, végül felugrik a székből, és az ölembe ül.

- Kösz Bree! - ölel meg, én pedig szem forgatva kijavítom, hogy London. Tündérien aranyos egy srác, ha akarnék egy kis tesót, tuti ilyet szeretnék. Vidáman dudorászik, és mikor rászólok, hogy kiszállhat az ölemből, csak rázza a fejét, és tovább dúdolja az Oroszlánkirály filmzenéjét.

- Na jó, Öcsi.. most már tedd vissza azt az órát a helyére..- állítom lábra, ő pedig vigyorogva a nappaliba rohan. A bögréket a mosogatóba téve utána megyek, és elfojtott mosollyal nézem, ahogy ugrál, hogy a kezében levő óra fel akadjon a 30 centivel fölötte levő szögre. Veszett ügy.

- Egyáltalán hogy szedted le? - végül kiveszem a kezéből, és visszaakasztom én a helyére.

- Leütöttem anya esernyőjével! - elismerően bólintok, és a kanapé szélénél álló fotelba kuporodok. Nem tudok mit kezdeni magammal, és ezzel Harry is így van.. Ki-be járkál mindenhol, hol itt van, hol ott. Én csöndben ülök vagy.. 2 percig, aztán Ash arcára téved a tekintetem. Az oldalára fordult, a pólója kicsit fel van csúszva, és a keze pedig a feje alatt pihen. Halkan szuszog, én pedig nézem őt. Ha nagyon gonosz lennék, szerválnék valahonnan egy tollat, és addig basztatnám vele az orrát, míg fel nem kelne rá. De valahogy most nincs kedvem egy toll után kutatni, és azt sem szeretném, ha fel kelne.. Ennek az okát pedig nem szándékozom kideríteni.

Mi barátok vagyunk?

Mi barátok vagyunk.

Ez a két mondat szalad át rajtam percenként vagy 100-szor, hol kérdő, hol kijelentő hangsúlyban. Nem tudom eldönteni, hogy ezt most a saját magam meggyőzésére ismételgetem, vagy valakitől szeretném végre hallani. Mindenki állítja, hogy fiú-lány barátság nincs. "Az egyik, mindig többet érez"- olvasni mindenhol. Akkor mi van velünk? Nem érzem, hogy úgy tekintenék rá, mint egy srácra, akibe belezúghatok. Ezt a témát mindig úgy hozzuk fel, hogy magunkat szóba sem hozzuk. Alap, hogy barátok vagyunk. Ezt mi is tudjuk. Legalábbis én eddig úgy éreztem. Hogy ő mit érez, vagy tud, az más dolog. 

Most így elnézve az arcát - mosoly nélkül - komolynak tűnik. Nem mondanám fiúnak, de felnőttnek sem. A Maddoxnál töltött időt többször töltöttük emberek elemzésével, mint kajálással.. Így most, életemben először megpróbálok belőle kihozni valamit. Megpróbálom félretenni, hogy tudom mi a kedvenc színe, melyik a kedvenc pulcsija, vagy dala.. Mit nem szeret egy filmben, és mi az amiért oda van.. Mert az a baj, hogy ezeket mind tudom. De ez a barátság, nem? Ha valakit a velejéig ismersz, és egy félmosolyból tudod mit gondol. Hogy tudod a szavai mögött mik rejtőznek, és mikor hazudik, vagy van elege mindenből. Ez barátság, ugye?

A levegő útját valami elállja, talán a felismerés, hogy erre bizonylatot nem kaptam.. soha senkitől. Végig pörgetem magamban a listát. Alex..Mikey, Zoe, Cal, Ever.. Ash. Sosem tisztáztunk semmit, és így lehet szemet hunytunk egy apró felismerés felett.. Hogy mi is van köztünk? 

Életemben nem tartottam még ennyire vissza a levegőt, és most, hogy felszabadult a tüdőm, hangosan fújom ki a bent tartott oxigént. Kipattanok a fotelből - Harry eltűnt a szobájában - , és amint meglátom, hogy Ash a hátára fekszik, sietve körbe kémlelek, és fél percbe sem telik már a kezemben a táskám, a kabátom és.. igen a csizmám. Nincs időm felvenni, bármikor felébredhet. Az ajtóhoz lépek, még megfontolom, hogy esetleg hagyok egy cetlit a homlokán, de végül elvetem az ötletet. Jobb ez így. 

Halkan kilépek az utcára, szombat van, ráadásul reggel, a város még alszik. A fele legalábbis biztosan. A buszhoz venném az irányt, ha nem tudnám, hogy hat utcával odébb ott a házunk. Ahogy a zoknim hozzáér a hideg járdához, eszembe jut, hogy a kezemben levő csizmát fel kéne vennem, így fél lábon ugrálva - kissé futva - felkapkodom a vörös lábbelim, és még gyorsabban szedem a lábam. Közben a kabát is rám kerül, a telefonom pedig a kezembe. Van rajta egy SMS. Anyától. 

Anne felhívott, de örülnék, ha holnap 11-re itthon lennél

Uhm. Mi van? Jah, hogy ma 11-re? Ja, hogy ja. Ezek beszéltek, hogy náluk alszok. A híváslistát csekkolom, és íme tényleg ott van a hívás ideje. Fél egy. Ugh. Jó későn aludtunk el. A híváslistát nézegetve egy dolgot veszek észre.. Hogy Ever iszonyatosan sokszor keresett. És mindig úgy hívtam vissza, hogy vagy röhögve meséltem valamit, rá egyáltalán nem figyelve, vagy Ash hívta vissza.. 

Elhanyagoltam őket. A lányokat. És most ez mocskosul kezd felemészteni belülről, olyan szinten, hogy az elviselhetetlen. Marja a torkom, mintha sósavat ittam volna.. és mégis mosolygok. Tudok valamit amiről azt hiszik nem. Tudom, hogy  mi történik, én sem vagyok vak. A dolgok többet takarnak mint hinné az ember. Áss, kutass egy kicsit, és meglátod mi rejtőzik mögötte! Hogy mindent megváltoztat az, ha valakivel kevesebbet, vagy épp többet beszéltek. Mindig jelent valamit. Ha azt hiszed nem, akkor is! Olyan sosincs, hogy valami ne okkal történne. Ezt vallom..

És ahogy út közben Maddox felé veszem az irányt, csörögni kezd a telefonom. Már három hete meg kéne ezt beszélnünk. Szóval most, egy kicsit szarul, de elég lélekjelenléttel.. felveszem Evernek a telefont.

Furcsa rész lett tudom, és még mindig eseménytelen.. Legalábbis én nagyon annak érzem. De a következőtől már tényleg bepörög.. :) Addig is komizzatok (nincs kód!), és pipáljatok! Amúgy pedig irtó hálás vagyok az 1000 megtekintésért! További jó hétvégét, most nem ígérem, hogy hét közben is hozok egy fejezetet, de reménykedjünk lesz időm írni! :)

Becka. L