6. Whatever

- Bree, hülye vagy? - karolja át hátulról a derekam Ash, én pedig egy aprót sikítva, visszaszerzem az egyensúlyom, és az ijedségtől egy kicsit reszketve, lépek 3 nagy lépést hátra, magammal rángatva Irwint is. Kifújom a levegőt, majd szembefordulok vele, és amilyen szorosan tudom, átölelem. Még mindig remegek. Az egész felső testem elkezdett behajolni, és a lábamról is elvesztettem az egyensúlyom, mikor elkapott. Senkinek nem kívánom ezt a fajta félelmet.

- Minden oké? - kérdezi egy fél perc múlva, én pedig egy pillanatra még szorosabba fogom őt.

Tudom, hogy alig ismerem.

Tudom, hogy nem kéne ilyen közvetlennek lennem.

Tudom, hogy nem kéne még mindig remegnem.

És tudom, érzem, hogy el kéne már engednem, de képtelen vagyok. Az arcomat a mellkasához fúrom, és beszívom az illatát. A kezem még mindig remeg, úgy ahogy az egész mellkasom. Ő kissé esetlenül a kezét a hátamra teszi, és lassan megsimítja azt, miközben nyugtat.

- London, csak majdnem estél bele. A majdnem az nem számít.. - dünnyögi, és közben még mindig simogatja a hátam. És valahogy ettől lecsillapodik a pulzusom, és a szívverésem is visszaáll.

- Bocs, csak iszonyat megijedtem. Ha nem kapsz el, akkor kajak beesek.. -lassan elengedem, és kiegyengetem a tincseimet. Úgy, ahogy sikerül, mivel időközben a szél kicsit megerősödött, és össze-vissza dobálja a hajam.Ő közben félre döntött fejjel figyel, majd vállat vonva ismét a szemembe néz.

- Fázol? - kezdi lehúzni a pulcsija cipzárját.

- Jah, nem. Azért köszi.. - kapcsolok, hogy mit is szeretne, így végül a zip-zárt visszahúzza a helyére.

- Mi lenne, ha nem mennél korlátok közelébe többet? - kérdezi vigyorogva, mikor a kocsi platóján ülünk már ismét. 

- Nem röhög.. együtt érez! - csapok a vállára, majd leugrok hátulról, és az ülésről kiveszem a táskám- Van még nálam kaja.. - magyarázom meg a fel nem tett kérdést.

Sosem gondoltam volna, hogy egy sráccal ilyen jól fogom érezni magam. Ültünk hátul, kajáltunk, és olyanokról beszélgettünk, amikről Everékkel 2 hónapnyi ismeretség után. Röhögtünk, ő kézzel dobolt a plató oldalán, én pedig először dünnyögtem, majd mikor harsányan énekleni kezdett egy Nirvana dalt, már én is beszálltam. Zengett tőlünk minden, miközben bejárta a rétet a Smells Like Teen Spirit dallama. Utána végül mégis kaptam tőle egy dzsekit, mikor lehűlt a levegő, na meg ekkor jöttünk rá, hogy már 7 óra felé járhat.Nevetve szállunk be a kocsiba, és egyre furcsább, és hülyébb sztorikkal fárasztjuk a másikat.

- Érted? Képes volt 2-2 szívószálat dugni az orrába, hogy megmutassa, ő így is tud levegőt venni.. - meséli hitetlenkedve, egy régi haverja hülyeségét, miközben lekanyarodik a főútról. Ismét a városunkban vagyunk..

-Jó azért az se volt semmi, mikor Zoe 2-est kapott Bioszból, és a fejébe vette, hogy megleckézteti a tanárt. A végén kitette a táskáját az útba, tudod 9-esként nem tűnt nagy "csínynek"..- magyarázok vadul artikulálva.

- Mert nem is az.. - nevet fel.

- Várd ki a végét, a nő felbukott, és eltörte a könyökét, mert felakadt a padban. Zoe megúszta, de a nő végül felmondott. - mosolyogtam vissza a történtekre, és Ash is, bár inkább csak elképzelte. És végszóra állt le a motor a házunk előtt.

- Kösz, London - már szálltam volna ki a kocsiból, mikor utánam szólt.

- Én kösz. Rég röhögtem ennyit. Bár ha ezt nézzük, sosem ijedtem még ennyire meg - ültem még vissza az ülésbe.

- Úgy értem..

- Tudom, hogy érted - mosolyogtam rá.

- Azért majd kéne még így énekelni. Iszonyat jó hangod van.. - hüledezett már sokadjára.

- Én és a jó hang messze áll egymástól, de neked elképesztően jó a ritmusérzéked.. Na mindegy - legyintettem végül.

- Na menjé'. Holnap tesivel kezdünk.. - vigyorgott előre, én pedig kiszálltam, majd nyelvet öltve rá, becsaptam a kocsi ajtaját.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A hetek teltek, én pedig tudomást sem vettem róla. Egyik nap a másik után, csak a szobám falán a strigulák mutatták a Nőnél eltöltött óráim számát. A 9. behúzásánál tudatosult bennem, hogy már mindjárt május. Eltelt két hónap. Ez persze takarta az év végi hajtásként fölénk tornyosuló tömérdek tanulni valót, éjszakákba nyúló délutánokat Maddoxnál, és a baráti társaságunk megformálódását. Szépen lassan kialakult egy rutin félénk, mindenki megismert mindenkit. Lettek saját szokásaink, benfentes poénjaink, híres szívatások.. Kiderült, hogy Michael egy rajzzseni, és persze hihetetlenül tud gitározni.. Calum lassan a halálba kerget minket a dudorászásával, bár Luke kifejezetten sokszor száll be az énekelgetésbe. Ever és Zoe imádják, hogy a srácokkal lógunk, és meg kell mondjam én is. Persze a legelmélyültebb barátság köztem és Ash között alakult ki. Ugyanis lassan mindenki számára világos lett, hogy Ash többet tud rólam két hónap leforgása alatt, mint a csajok több év ismeretség után. Komolyan elképesztően gyorsan igazodtunk a másikhoz. Hiába ismertünk meg mindenkit, Ash és köztem egy olyan kapocs lett, mint valami tudatalatti testvériség. Így lassan anyának is szemet szúrt, hogy egy srác különösen sokat fordul meg nálunk..

- London, mesélj, mi van Everékkel.. - kezdte a témát ma délután.

- Irwin csak a barátom, anya. Nehéz elhinni, hogy fiú létére az, de mit vársz, mit mondjak?

- Semmit - és ezzel le is zártam. Anya kikötötte, hogy ma ha lehet, ne hívjam át Ashtont, így végül én mentem hozzájuk. Mozi maratont tartottunk, ugyanis péntek lévén nem igazán volt programunk. Ash-nek lett volna, leutazhatott volna Horsby-ra egy régi haverhoz, de végül lemondta. Ennek pedig okot nem adott, annyit mondott, inkább néz meg velem egy filmet, mint utazzon 3 órát, azért, hogy találkozzon egy régebbi haverral. Én lesütöttem a szemem, majd a vállát átkarolva megköszöntem. Csak magát a gesztust, bár jól tudja, ez kölcsönös. Így most itt vagyunk, a kanapéjukon, és egy jó Gyűrűk ura maratont tartunk. Én választottam, és igaz, már kívülről fújom az egészet, hiszen imádom, azért szívesen nézem meg megint. Ő analfabéta a jó filmek terén, én pedig a rajzfilmekről nem tudok semmit. Így felváltva hol Family Guy, hol pedig Vigo Mortensen, vagy Orlando Bloom virít a képernyőn. Amúgy meg Ash anyuja, közölte, hogy örül, ha valaki javítja a fia ízlését, így szabadalmaztatva vannak az ötleteim. 

- Uh, kezdődik! - ugrok fel a kanapéra öröm ittasan, Ash pedig morog valamit. Már az első pillanatban kirúgtam a kezéből a popcorn-os tálat. Egy bocsit megeresztve kuporodok a sarokba, és vigyorogva húzom el a középen összegyűrt pokrócot. A térdeimet felhúzva, beterítem magam a nagy takaróval, de Ash makacs, mint mindig, és nem engedi, hogy az övé legyen nálam, mindenképpen ki akarja szedni a kezeim közül.

- Bree, anya adott neked múltkor egy másikat.. Használd azt! - oktat, miközben elindul az első filmkocka, de még véletlenül sem engedi el a kezemből a takarót.

- Az öcséd elcsórta.. -dünnyögöm, mire ő, a popcornos kanapéra vetődik, ezzel rám is.  Elterülne rajtam, ha nem védeném ki a vetődést, így viszont, én a sarokban ülök, ő pedig hanyatt fekve terpeszkedik.

- Egy gyűrű mind felett, egy gyűrű kegyetlen, egy a sötétbe zár.. Bilincs az egyetlen - mondom szóról szóra az arca fölé hajolva, majd a hátam mögül egy párnát előkapva a fejébe nyomom.. És igen, így enyém a pokróc! Hitetlenül nevet, hiszen már annyiszor megjegyezte, hogy képtelenség ennyi filmet kívülről fújni. Én is ezt mondom neki a rajzfilmekről, de ez nem számít.

Ülünk a kanapén a keze a hátam mögött pihen, miközben azokat a popcornos szemeket dobáljuk a szánkba,  amikre még nem ültünk rá. Furcsán érzem magam, hiszen én imádom ezt a filmet, Ash pedig úgy látszik szintúgy élvezi. Egy-egy résznél hangosan felnevetek, és tudom, hogy eközben ő a mozdulataimat lesi, igazodik hozzám..  Lassan ütjük az éjfélt, mikor vége szakad a filmnek, én pedig álmosan dőlök Irwinre. Rám húzza a takarót, hiszen közben fekvő helyzetbe helyezkedtem, ő pedig eleve abban volt.. valamennyire. Furcsán jön ez így ki, de volt már mikor így kérdezte ki a törit, így nem érzem magam kellemetlenül.

Már fél álomban vagyok, mikor még hallom, hogy Anne kicsoszog, és rá parancsol, hogy holnap össze kell porszívóznia a földbe taposott kukoricákat. Aztán érzékelem, hogy Anne-nek mosoly bujkál a hangjában, mikor megkérdezi, hogy én most elaludtam-e. Válasz nem-igen akarja elhagyni a torkomat, így csak megszorítom a srác pólóját, jelezvén, hogy nem, még magamnál vagyok. És végül halványan azt is érzékelem, hogy Ash mellkasa dörmög, magyarul válaszol valamit. Már nem tudom eldönteni alszok-e, vagy álmodok, de annyit még értek, hogy Anne megkérdezi Ash-t, hogy itt marad-e velem. Ash, pedig halkan dünnyög valamit, lejjebb csúszik a kanapén, és egy kicsit oldalra fordulva egyenletessé válik alattam a légzése. Azt hiszem tényleg elaludtunk..  

Hi, or Hey!

A rész tudom, hogy rövid lett, de igazából nem is terveztem,

hogy megírom, csak úgy jött. Kicsit eseménytelenek a 

dolgok most, de ígérem, majd egy idő után bepörögnek!

Remélem azért nem veszítelek el Titeket, mert most kicsit 

lapos a sztori! :) Amúgy levettem a kódot a kommentnél, 

így már annyi akadálya sincs, hogy életjelet adjatok!

A pipáknak is örülök, de jó lenne végre tudni, ti mit

gondoltok a történetről! :)) Hétvégén jön a következő rész..  

Becka