4. Whatever

 Hi or Hey!

Elnézést, hogy vasárnap este - okéé, inkább már éjfélkor - teszem közzé, de nem jutottam géphez, pedig ez már megvolt a fejemben legalább 4 napja! Amúgy hihetetlenül hálás vagyok a 7 feliratkozóért, és a pipáitokért! Ugyan komment még nem érkezett, azért remélem nem untatlak titeket a történetemmel. Tehát nem is rizsázok.. Jó olvasást. :)
(Elírásokért elnézést, már késő van, és leragad a szemem.. )

Ever letekerte a hangerőt - megrögzött All Time Low fan, mindig az üvölt a kocsijából -, mi pedig kikászálódtunk. Nagy fékkel álltak meg mögöttünk a többiek, ugyanis ők - mint utólag kiderült - , Ash kocsijával jöttek. Nem is hittem, hogy tud vezetni, így meglepetésként ért őt volán mögött látni. De ez nemcsak rám volt igaz, hiszen Zoe is csodálkozva nézte, ahogy "parkol". Én inkább nevezném farolásnak, de végülis mindegy.

Kicsit hangosan léptünk be Maddoxhoz, de ez senkit sem zavart. Se minket, se az embereket bent. A kávéház kocsma részébe tömörülve egy olyan asztalhoz léptünk, ami elég nagy volt 7 személynek. Belegondolva is sokan vagyunk. Uh.

Hangzavarral foglaltunk helyet, hiszen nem egy témáról beszélgettünk. Sokkal inkább mindenki másról.. így egymáson keresztbe kiabálva próbáltunk érvényesülni. Naná, hogy semmi sikerrel.

Kint hidegebb volt, így együttesen döntöttünk úgy, hogy a dzsekijeinket betömjük a fal mellé, Ash pedig "rányomul", ugyanis mindenképp bentre akart ülni, mi pedig ráhagytuk.

Ezt a részét Maddoxnak mindig jobban szerettem. Lazább, itt nem kell egyenes háttal ülve, kifinomultan társalogni. Itt a falakon olyanok képei lógnak, akik valaha csináltak már legalább egy elképesztő dolgot. Mondjuk a srác, aki 13 hotdogot falt be 15 évesen, 2 perc alatt. Vagy a lány, aki pár óra itt dolgozás után kívülről fújta az étlapot.. De ott van az is, aki a sörivás rekordját tartja. Fél liter/24 mp. Persze vannak normális díszek is, például egy gitár. Jó, ez nem éppen normális, de ettől függetlenül baromi jól néz ki.

A helységben körbenézve, elfogott egy vidám hangulat, és nem eresztett. A pultot meglátva viszont eszembe jutott valaki, aki szívesen csinál balhékat - persze csak ha nem egyedül ülök ide be - , így elkezdtem feltápászkodni, hogy utánanézzek..

- Srácok megkeresem Alex-et - kiáltottam mindenkinek, de csak Zoe hallotta, ő pedig egy bólintással jelezte, hogy szól nekik. Kikecmeregtem a többiek mellől, de még így is hallottam a kisebb sikolyt. Hát igen.. Ki hogy vonja magára a figyelmet. Hátat fordítva nekik még hallottam, ahogy barátnőm utasít, miszerint rendelni kéne. Mosolyt csalt az arcomra a határozottsága. Zoe ezért Zoe. Megingathatatlan, és ha úgy kívánja, fél perc alatt rendet teremt. Én pedig fél perc alatt káoszt. Bizony! Néha ezért nem jövünk ki annyira jól.

- Tom.. hé! - nyúltam be, és csaptam a ketchupos flakont a pultnak.

- London.. - nézett a szemembe, amik még karikásan is csillogtak - Hagyjá' - azzal elfordult, és tovább ment a konyha felé.

- Alex? - kiáltottam csak azért is utána. Tomnak vannak rossz napjai, ez is egy ilyen. A kötény hanyagul lóg rajta, a haja keszekuszább mint máskor, és karikák a szeme alatt is elég árulkodók, na meg máskor inkább ő beszél hozzám, mintsem fordítva.

- Épp őt helyettesítem!- csattant fel, majd végleg eltűnt.

A fejemet oldalra billentve próbáltam kiokoskodni, hogy bátyám vajon mivel üti el az idejét, mikor Ever harsányan rám kiáltott, hogy hamburger jó-e..  Nekem mindegy, így aprót bólintva, visszabaktattam a többikhez. Azért megpróbálom észben tartani, hogy megkérdezzem Alexet merre jár.

- Dögös.. - morfondírozott Ash a pincércsaj után nézve, én pedig - mivel mellé ültem - a vállába bokszolva löktem a fal felé, hogy jobban elférjek.

- Honey a neve. Lassan harminc lesz, hullámos szőke haja van eredetileg, de azért festi vörösre, mert szerinte jobban passzol a szemöldökéhez. Szereti a suhsit, és utálja a jazzt, van egy kutyája Pumi néven. 2 éve fogadta örökbe, de a cicákat jobban szereti. Unalmasan oda van a fekete-fehér filmekért.. - soroltam a lányról a tényeket, Ash pedig keresztbe tette a kezét és úgy nézett rám, kissé felvont szemöldökkel. A többiek körülöttünk mind másról beszélgettek, ami most valahogy nem is zavart.. Annyira.

- Tippelni én is tudok! - szólt némi töprengés után.

- Nem tippeltem.. 3 hónapig boldogította Alexet. - feleltem felé fordulva, hátha akkor jobban ki tudom zárni a többiek eszmecseréjét, ami arról szólt, hogy az Ízek, Imák, Szerelmek való-e fiúknak, vagy nem. Mondjuk a mi pincér témánk se jobb.

- De azért elhitetted volna velem, hogy ilyen jó emberismerő vagy.. - csóválja a fejét, de a szemében ott csillog a pajkosság.

- Hé, én ismerem az embereket!

- Persze, ha 3 hónapig majdnem naponta találkozok valakivel, akkor én is ismerem őket - kötekedik.

Keresztbe tett kezekkel, lejjebb csúszik a széken, és az ajkába harapva fojtja el mosolyát. Azon szórakozik, hogy milyen arcot vágok. Hihetetlen, hogy mindig van min mosolyognia.

Durcásan én is hasonlóan teszek mint ő, és lejjebb csúszom.

- Jobban ismerem őket mint hinnéd!

- Bizonyítsd.. - sandít rám, én pedig állva a pillantását, felszegem az állam, kissé kihúzom magam, és egy laza vállrántással ránézek.

- Válassz alanyt!

- Michael - Uh, beletrafált. Pont őt nem ismerem eléggé. Jobban jártam volna egy idegennel.

- Nem ér. Te ismered. - védekezek rögtön, ő pedig a fejét hátradöntve felnevet.

- Szerinted ismerem? London, a harmadik napja vagyok iskolába.. - világít rá a kicsit fontos tényezőre.

- Jó, akkor kezdem. - húzom magam lejjebb a székben és teljesen belemerülök Mickey bámulásába. A mozdulataiba, az arcába, a mosolyába, a hajába.. Mindenben látok valamit, így lassan elkezdem sorolni őket. Persze halkan, csak is Ashnek szánva a szavaim. Régen is szerettem ilyesmit csinálni.. Csakis gondolatban. Felállítok egy profilt magamban valakiről, és ha alkalmam nyílik rá, akkor meggyőződöm az igazamról. Naná, erre ritkán volt esély, hisz egy, a buszon látott nénit nem állíthatok meg, hogy elnézést, ugye Rose a neve, mert az illik önhöz. Bizarr lenne. Na mindegy, visszatérve..

- A kezei nagyrészt az asztal alatt vannak, valószínűleg még nincs teljesen feloldódva. Mosolyog a kritikán, amit Zoe mond, de nem adja jelét, hogy egyet értene, pedig ez biztos. A színes haja arra utal, hogy keresi a helyét, nem tudja pontosan mit akar, de ez nem zavarja. Ha megnézed egyenes a tartása, és nyitott, így biztos, hogy nem azért van itt velünk, mert bárkit is ki akarna használni.. - még mondanám tovább, hisz tökre belelendültem, de Ash valami furcsa mód megböki oldalról az arcom. Felvont szemöldökkel nézek a kezére, majd odébb tolom azt.

- Csak ellenőrzöm, hogy idevalósi vagy-e - ad "magyarázatot", majd elismerően bólint.

- Te kérted. - védekezek vigyorogva, majd úgy nézek rá, hogy egyértelmű legyen.. Valami véleményt azért várok. De ehelyett csak annyit mond, hogy ő jön, majd kéri, hogy mondjak "alanyt". Kapásból magamat mondom, ezen pedig egy kisebb vita alakul ki, mivel én jelenleg vele beszélgetek. Ez igaz, így végül Evert elemzi ki.

- Őszintén mosolyog, ami azt jelenti élvezi a társaságunk. Többször a hajához nyúl, valószínűleg aggódik, hogy van vele valami, vagy tetszik neki az egyikünk. Talán én! - vigyorog rám, mire hitetlenkedve rázom a fejem, de ő fojtatja - Ki van festve a körme, és gondosan figyel a megjelenésére, tehát szereti a rendet. Ettől függetlenül nem okvetlenül van körülötte az is.. - mire befejezi, elismerően bólintok, és tovább fojtatjuk a játékunk. Lassan a kajánkat is kihozza a pincérnő - alias Honey - , mi pedig még mindig elvagyunk ezzel a magunk kis kreált szórakozásával.

- Oké, figyelj. Az a nő most jött be, leült egy bárszékre, és az italokat nézi. Szerinted miért jött be? - teszi fel a kérdését, két rágás között.

- Mivel háttal áll kortalannak mondanám, olyan negyven körüli lehet, piros színű a felsője, és le van hajtva a feje. Csalódott. Magassarkúban van, biztosan megjelent valahol. Nemfeltétlen pasi van az ügyben, de simán lehet. - mondom bölcselkedve, majd harapok még egyet.

- Ügyes. És Az a pali ott? - mutat a sarokba, ahol egy idős - nagyon idős - bácsi ül, a két kezében fogja a gőzölgő bögréjét, és csukva a szeme. Nem alszik, de nagyon olyan, mint aki kómában van. Vastag pulóver van rajta, és egy nagyon-nagyon elnyűtt baseball sapka.

- Lefogadom, hogy John a neve - bököm ki, és elmosolyodok. Annyira.. John-os. Ezt nem tudom máshogy kifejezni.

- Hát ezt kétlem - kapom rögtön a bíráskodó Ash véleményét.

- Fogadunk? - teszem fel a kérdésem, és teljesen biztos vagyok magamban.

- Fogadunk. Ha te nyersz, azt kérsz, amit akarsz, ha én, akkor dettó. Na? - kérdezi poénkodva, én pedig naná, hogy kezet rázok vele. Végülis mi történhet? Úgyis John a neve!

-Oké, bocs, hogy közbe szólok, de ezt hogy szándékozzátok kideríteni? - száll be a beszélgetésbe Calum, majd egy sült krumplit a szájába tolva hátradől.

- Megoldja.. - dünnyögi Ash, de úgy teszek mintha nem hallanám a hangján, hogy neki végülis mindegy mi történik. 

Felállok, gyorsan körbelesek, hogy néz-e valaki, majd amilyen gyorsan felálltam, olyan gyorsan ordítom el magam.

- Joohn! - azzal visszahuppanok a helyemre, és várom a pali reakcióját. Ami, hogy őszinte legyek.. annyi, hogy felébred. Megrázkódik - valószínűleg kinyitotta a szemét - , majd kortyol egyet, és újra kómába zuhan. Nem néz körül, nem kérdezi ki az, aki ordibál, vagy, hogy ki szólította. Mintha mi sem történt volna, "alszik" tovább.

Magam elé meredve próbálom felfogni a történteket, de nem megy. Konkrétan most ráztam kezet egy sráccal, akivel úgy fogadtam.. hogy bármit kérhet. A szemeim kikerekednek, és Ash-re sandítok, persze úgy, hogy ezt senki se lássa. A többiek röhögnek, ők nem veszik észre, hogy a mellettem vigyorgó srácot lesem. De ő igen, és mikor feljebb emelem a tekintetem, a szemembe néz, és rögtön eláraszt egyfajta nyugalom. Ő csak egy haver. Megfog szívatni, ezt látni a csibészes mosolyán.. De ettől függetlenül már várom mit talál ki, hiszen nem élet-halál dologról lesz szó. 

Mire elhalkulunk, addigra a kaja is elfogy, úgy ahogy az esélyünk is arra, hogy időben visszaérjünk a suliba. De végül sikerül, és az utolsó 2 óránkat külön-külön töltjük el. Viszont mikor a többiekkel én is haza mennék, Zoe - a lelkiismeretem helyett, is lelkiismeretem - figyelmeztet, hogy jelenésem van a pszihomókusnál..

Így egyedül visszabaktatok a suliba, búcsút intve Luke-nak, Zoe-nak, Ever-nek, Cal-nak, és Mikey-nak.

Mikor beérek az irodába, akkor jut eszembe, hogy valaki nem köszönt el.

Ash.

Tehát még a suliban van..