3. Whatever

Ami azt illeti nem tudok várni azzal,
hogy közzé tegyem.. :) Már megvan
írva tegnap óta, és minek várjak a
közzététellel?! Hát.. akkor show-time! :)
Kérlek benneteket, ha elolvastátok, egy kommenttel dobjatok meg, hogy tudjam milyen lett..

 [Ps: Blogger nevet változtattam, illetve új emailt :) Mostantól: Becka Leinster néven ismerhettek :) ]

Az elején úgy kezdtem, hogy elmesélek valamit.. ami megváltoztatta az életem. Ez így is volt. De akkor még semmit sem tudtam. Sem az életről, sem pedig arról, hogy mik a jó döntések, és mik nem. Melyik tervem jó, és melyik az amit igazából szeretnék.

Hogy akkor, anno, egy földrajz padra görnyedve, jó ötlet volt-e az, hogy jóban lettem Ashton Irwin-nel.. máig sem tudom. Talán rossz döntés volt. De ha azt nézzük, hányszor is hallottam nevetni, már megérte.

Hiszen. .  ezt majd a történet végén. Egyszer eljutunk oda is..

Olyan nosztalgiásan hangozhatnak a szavaim.. pedig.. jó, kit akarok becsapni, hiányoznak azok az idők.  Az emberek sokszor érzik, hogy boldogok. Én akkor az voltam. Nem tudtam mitől, de éreztem, hogy valami abban a pár napban megváltozott körülöttem. A légkör? Az emberek? Talán. De más lett, és szerettem. Az a srác csak úgy betoppant, és mintha mi sem történt volna, megváltoztatott maga körül mindent. A legjobb.. ennek még ő sem volt a tudatában. Mi sem. Csak megtörtént. De visszafordíthatatlanul. Persze ezt nem egy földrajz óra határozta meg.

A sok apró dolgok mellett persze az is.. De ott van például Maddox. Annak a kávéháznak lelke van. Esküszöm. Azok után amiket látott, és átéltünk benne.. Kizárt, hogy elfelejteném..

Miután kiléptünk a földrajzterem ajtaján szét széledtünk. Luke ment fizikára, én tesire, Ash pedig az irodába. Mintha nem is ültünk volna egymás mellett. Nagyon rosszul esett. Csak intettünk egymásnak, és elindultunk. Azon gondolkodtam, hogy vajon ez mindig így lesz? Földrajzon összefutunk, elhülyülünk egy órát, majd megyünk a saját utunkra. Igen.. így kezdődött. Az első a nap.

A kedd már bonyolultabb volt. Mert akarva-akaratlanul belefutottunk a másikba. Nem, itt nem csak rám, és Ash-re gondolok.. Luke is ott volt. Na meg Zoe, és Ever. Eddig észre sem vettük egymást, de Ash valahogy felrázott mindenkit..

Az ebéd szünetben a hangosba bemondták, hogy a menzás kocsit eltérítették. Neeeem, amúgy állítólag defektet kapott, és az ebédünket így nem tudja időben a sulihoz szállítani. Nem mintha minket érintene, mi nem vagyunk menzások. Illetve Zoe az. Ő pedig teljesen kiakadt.

- Ember, nem igaz! Most mi lesz az ebédemmel? Még van 3 órám, és kong a hasam..- tette szomorkásan a kezét a pocakjára, Ever meg hangosan felnevetett rajta.

- Nehogy már az a trágya hiányozzon!- röhögte ki.

 - De így nincs kajám.. -siránkozott a suli oldalának dőlve, ugyanis az udvaron ácsorogtunk.

- Héé, London. Most kajak nincs menza?- böködte meg, ha jól sejtem Ashton az oldalam. Ő mindig csak úgy felbukkan. Komolyan ez lesz a védjegye.

- Erről leszokhatnál.. - fordultam felé.

- Amúgy nincs. - felelt a kérdésére Ever.

- De te nem is vagy menzás..- húzta fel a szemöldökét Zoe.

- Jah, tudom- nézett körbe, majd elindult egy színes hajú srác felé. Mick a neve. Talán.. De lehet Michael.

- Minek kel neki a menza, ha nem ebédes?- kérdezte Ever, majd lecsúszott a fal mentén a földre.

- Gondolom mert belógott volna. Én is azt csinálom. Ezért nincs nálam kaja.. - feleltem váll rántva, majd egyet szitkozódva kirántottam a táskám pántja alól a hajam. Megint beszorult alá. Aucs.

- Akkor mi legyen?- csúszott le Zoe is. Majd egymás vállára döntve a fejüket csöndben maradtak, és gondolkozni kezdtek.

Ki min, én azon, hogy a kövi órám mi lesz. Mert bár már több mint féléve ugyanaz.. nem emlékszem rá. Majd áttértem arra, hogy kaja kéne, mert korog a gyomrom. Az ebéd szünetből még van egy bő fél óra.

- Kaparjátok fel magatokat!!- kiáltottam, majd szúrósan néztem, hisz meg sem mozdultak. Ez eddig hogy nem jutott eszembe?

- Nekem kaja keeeell!- nyavalygott Zoe, majd elkínzottan rám nézett, én pedig felkuncogtam.

- Húzunk Maddox-hoz.. Na gyertek!- nyújtottam a kezem, majd felrántottam őket a földről. De hülye vagyok.. Óra után már mehettünk volna oda.. Hisz ott van kaja, ráadásul még jó is. 

- Én hamburgert eszek!- vigyorgott, én pedig egyetértően bólogattam, majd vékony hangon hozzátettem: - Diétás kólával, mi?

- Naná.. Nem akarok elhízni!- dobott a haján egyet, ezzel utánozva az osztály többi tagját. A kapu felé vettük az irányt, majd a parkolóba indultunk. Ever már kocsival jár, így gyorsabban odajutunk. A parkolóba -Isten tudja honnan- Luke került elő.

- Hová mentek? - lépett mellénk egy almával a kezében, amit megtörölt, majd beleharapott. A nagy harapásban a sapija a szemére csúszott, de fél kézzel visszatolta a fejére, és ismét harapott egyet. Ezt így éhesen jó végig nézni!

- Ugye, most szívatsz?- néztem rá furcsán, ő meg felvont szemöldökkel, teli szájjal rám nézett, és magyarázni kezdett.

- Bohi, hoh vah éháhahm. Amúgyh kih ish szíhahoh éh miheh?- nézett körbe.

- Te jó ég..- fogta a fejét Ever, majd Zoe-ra néztünk, aki mérgesen bámult a szőke srácra.

- Szarjál sünt..- nyögte ki végül, én pedig először csodálkozva néztem rá.. majd kitört belőlem  a nevetés.

- Tehhéh?- nézett rá a srác.

- Szép sapi.. muti!- tett egy álvigyort, majd a szélét megfogva, azt Luke szemére húzta, és kilopta a kezéből az almát. Végül csont nélkül az oszlop melletti kukába hajította. Ennyit erről. Végülis ez is jó megoldás. Ever-rel az arcunkon mosollyal néztünk egymásra. Zoe elbűvölő tud lenni ha dühös.. Jó értelemben.

- Héé, épp ettem.. Ha nem zavart volna! - nézett a kukára szomorkásan.

- De zavart..- vont vállat, ezzel ezt a témát letudva. Luke persze máshogy gondolta, és még hosszan sorolta, hogy ez miért volt szemétség. Mi pedig hallgattunk. Nem tudtuk elhívjuk-e vagy ne, így  csak álltunk a parkolóban, és vártunk. Hogy mire, azt mi sem tudjuk. 

-És Zoe ez ráadásul hárompontos volt, miért nem jársz kosarazni? Jó mondjuk ahhoz meg alacsony vagy, de legalább tudsz dobni, így lehet bevennének, bár nem biztos, de megpróbálhatnád. Ettől függetlenül nem volt szép, hogy így kivetted a keze..

- Luke! - jött egy hang nem olyan messziről.

- Mi? - zökkent ki a beszédből, majd a srác felé nézett, és félmosollyal vissza kiáltott - Michael!

Tudtam én, hogy Michael a neve! Nem, ilyenkor nem vigyorgok.. Áh, kicsit se. De legalább Luke elhallgatott.

- Calumot nem láttad? - kérdezte, de erre már nem ő válaszolt.

- De, csak beteszi a szekrénybe a táskáját. - felelte Ash, akinek ezek szerint mesterien jó a füle. Mindig  úgy csatlakozik be, hogy még mellettünk sincs.

- Na ja.. És utána? Éhen pusztulok! - Zoe-ra sandítva szólt Luke.

- Szerinted én? Basszus ötletem sincs.. - tűrt a hajába Irwin, mire rávigyorogtam, és a vállára csaptam.

- Jöttök velünk. Maddox-hoz. Jó hely. Majd meg látjátok!- levakarhatatlanul ott csüngött rajtam a mosoly.

Hogy miért?

Mert 4 sráccal megyünk oda, ahova eddig csak hárman jártunk.

Mert végre kajálunk.

Mert ezek a srácok furcsák lesznek ott.

És mert.. Alex ki fog akadni. Nagyon.