Hi or Hey!
Íme a második. Remélem tetszik majd, és
hogy több manó fog rá találni a blogra! :D
Kérlek pipáljatok, és hagyjatok nyomot
magatok után! :)) Jó éjt, és Kellemes Húsvétot!
Valami 6 körül botorkáltam be Maddoxhoz, és huppantam le egy bárszékre. Alexet még nem láttam, de tudtam, hogy itt van. Még nem járt le a munka ideje. Ismét (már vagy 40-szerre) néztem körül, valami ismerős arc után kutatva, de sehol senki.
-Péntek van.. mit vártál?- szól hozzám Alex munka társa, Tom. A poharakat törölgeti, miközben néha felnéz rám a pult mögül. Idősebb mint Alex, úgy 23 lehet. A Maddox logóval ellátott kötény kissé trehányul lóg rajta, gondolom az egész napos melótól.
-Adjak valamit?- kérdezi egy kis idő múlva, én pedig aprót bólintok. - A szokásos, mi?- és ismét bólintok. Ezen jót mosolyog, majd a kezében levő poharat leteszi, és a pult mögül kihajol hozzám, hogy amit mond kicsit bensőségesnek hasson. - Halkszavúbb vagy, mint valaha.. Mi történt?
Legszívesebben elhadarnám, hogy végülis csak péntek van, én pedig várom, hogy a bátyám felbukkanjon, és agyon szekáljon, ahelyett, hogy a többiekkel nyomulnék előre egy helyi zenekar koncertjén. De már lekéstem, mert bent ültem eddig annál a hülye töri tanárnál, és senki sem várt meg. Mellesleg keddenként a suli pszihomókusához kell ezentúl járnom, amúgy minden.. jó.
De ennek ellenére, nem mondok semmit neki.
Mosolyra kényszerítem a szám, megrázom a fejem, és körbe nézek.
- Szeretek itt lenni. Ez nem kocsma, de nem is kávéház. Ez olyan keveredős hely. A könyvolvasós, és a kurjongatós gimis megfér egymás mellett..- mondom, miközben a pohár alátéteket pakolgatom ki-be, Tom pedig a fekete teámat készíti. Mikor már benne a filter, elém teszi.
- Hát London.. kitartás. Nekem mennem kell felvenni pár rendelést.. szóval most..
- Menj csak - azzal kihátrált a pult végéhez, majd az elválasztó lapot felemelve eltűnt a kávézós részleg felé.
A teámat kevergetve bámultam a semmibe. Én vagyok az a szerencsétlen, akinek a péntekjei sosem jelentenek semmi jót. Meg az a szerencsétlen is, aki kevergeti a teáját, de nincsen benne cukor. Mivel erre rájöttem, átnyúltam a pulton, és a cukortartóból egy kanálnyit nyomtam a bögrémbe. Így kicsit jobb az íze.
- Te mindig itt kötsz ki.. - nézett rám kicsit szánakozva a bátyám, mire legalább felvidultam.
- Mit vársz, ezek elhúztak koncertre, én meg szívtam Rixonnal.- kortyoltam a bögrébe, és epekedve vártam a genya megjegyzését.
- Így jártál. De igazán elszokhatnál egy másik kávézóba..- motyogta, majd áttörölte a pultot.
- Milyen drága vagy.- forgattam a szemem.
- Komolyan mondom. Akárhányszor beszélek veled.. Már pedig sokszor, egy csomó hülye azt hiszi, a barátnőm vagy. Így nem tud az ember csajozni!- morgolódott, én pedig jóízűen nevettem rajta. 3 év van köztünk, ráadásul nem mindig jövünk ki olyan jól.. de azért hasonlítunk. Vékony testalkat, barna haj, ugyanolyan orr. Idegesítő stílus. Kész kombó, nem?
- Jó na, megyek!- ittam meg a maradék teát, és leugrottam a székről. Nem néztem Alex szemébe, még az kéne, hogy lássam a vigyorát.
- London, nem azért mond..
- Tudom, de amúgy is megyek. Elcsóróm az egyik elnyűtt pulcsidat, felveszek egy mackó nadrágot, és kakaót iszogatva fogok mászkálni egész hétvégén. Jah, meg cuki romcsi filmeket nézek majd az HBO-n!- tettem hozzá, miközben a dzsekimet felvéve a kijárat felé botladoztam.
- Komolyan?- kiáltott utánam meglepetten, és gondolom elkerekedett szemekkel. Nem láttam. Csak visszakiáltottam..
- Francokat. Beteszek a hifibe valami szart, és közben megpróbálok rájönni, hogy mit tettem, amiért Rixon ennyire gyűlöl.- még intettem egyet, majd kiléptem, és hazafelé vettem az irányt.
És amúgy tényleg ezt tettem. Ahogy hazaértem, betettem egy A7X-es albumot, és az ágyamon fekve agyaltam. Nagyjából egész hétvégén.
- De szar már.. és nem tudsz beszélni valakivel, hogy ezt azért mégse?-érdeklődött, majd diadalittasan felmutatta az egészségtant. Hát végülis a tankönyv színe ugyanolyan. - Reggel még benne volt..- motyogta, majd reménykedve rám nézett.
- Tessék.- nyúltam a táskámba, és nyomtam a kezébe a könyvet. Még jó, hogy külön óránk van- Amúgy meg, nem igazán. Rixon azzal adta meg a hármast, ha legalább 2 hónapig boldogítom a pszihocuccost..- zsörtölődtem, Ever meg felvidult.
- Héé, örülj már, legalább a hármas megvan!
- Jah, de akkor is..- forgattam a szemem, mire valaki oldalba bökött.- Új köszönési módszer?- mosolyogtam Ashtonra, aki összehúzott szemöldökkel nézett körbe.
-Simán!- vigyorgott rám hirtelen- Amúgy úgy kb. körülírhatnád, hogy merre van a Földrajz terem..- nyelt egyet, amivel kissé palástolni akarta, hogy nem találja.
- Eltévedtél, mi?- nevettem fel, de Ever megszorította a kezem, majd köhintett.- Juj, bocs. Ever Ashton, Ashton Ever.- mutattam be őket, mire Ever elvigyorodott, Ashton meg egy halvány mosolyt megeresztve segítség kérően nézett rám. Szólásra nyitottam a szám, de Ever már össze is szedte a cuccait, és elhadarta a mondandóját.
- London, Ash, örültem.. De ha nem sietek, akkor Ms. Jones megbuktat.. Így is kétes.- nevetett kínosan, majd elviharzott. Ash-sel csodálkozva néztünk össze, majd beindultunk a suli kapuján.
-Remélem engem nem fognak ennyire utálni.. Őt Ms. Jones, téged a töri tanár.. vagy veletek van baj, vagy a tanárokkal. Bár ha jól sejtem a tanárok jó fejek..- ugratott.
- Aha, persze.. Menj a francba.- löktem oldalba nevetve, majd elindultam fel az emeletre.
- Londoon! Mielőtt lányosan elvonulsz, azért elmondhatod, hol a..- állt elém, én pedig a mellkasánál fogva elkezdtem feltolni a lépcsőn.
- Földrajz terem. Tudom. Én is azzal kezdek. Na gyere.- előztem be, és indultam fel az elsőre.
A teremben kis nyüzsgés volt, én pedig a hátsó padhoz botorkáltam. Ebben a teremben 5 sornyi pad van, de egy pad 3 személyes. Mellettem mindig Luke ül, aki hogy úgy mondjam zseni föciből. Kívülről fújja az összes várost, bárhol is vannak azok. Bár néha olyan, mint aki szenilis, de azért jó fej. A másik oldalam meg mindig üres. Luke is csak azért került mellém, mert év elején késett, és hátra küldték. Végleg.
- Mi menő már!- mutatott hirtelen a mellettem sétáló Ash-re, én pedig csodálkozva bámultam. Mármint Ashton?
- Na ugye? Mindig azt mondják, hogy retro, de kit érdekel?- vigyorogva nézett le a pólójára. És akkor leesett, hogy miről beszélnek. Nirvana felírat van rajta.
- Ilyen nekem is kell!- nevetve dobtam le a táskám a padra, és néztem, ahogy lassan, de biztosan Luke és Ash barátok lesznek. Csengetésre esett be a tanár, majd rögtön egy-egy ausztráliai vaktérképet rakott le minden padra.
- Oké, akkor most amit tudtok írjátok le a lap hátuljára. Ha ezzel megvagytok, akkor a városokat is. Kezdhetitek! 10 perc van rá!- szólt keményen, majd leült az asztala mögé, és onnan méregetett.
-Elnézést, ezt akkor csoportban?- kérdezte Ash. A fejemet fogva néztem rá, mire ő vállat vonva figyelte a tanárt, aki egyre közelebb jött.
- Mr..?
- Mr. Irwin.- bólintott.
- Mr. Irwin.. maga lát a padon 3 vaktérképet?
- Hát nem, de..- nézett körbe.
- Akkor miért kérdez hülyeségeket?!- csattant fel Ms. Morgan, én pedig összerezzentem. Ash persze elkomolyodott, majd kaján vigyorral a képén felnézett.
- Csak úgy.- vigyorgott, én pedig elfojtottam egy kuncogást. Ez most direkt hergeli a tanárt?
- Mr. Irwin.. Ez az első napja, és máris kihúzza a gyufát?!
- Húznám én, ha volna. De nincs.. Vagy van?- töprengett, mire kisebb kuncogás hallatszott minden felől.
- Segítsen a csoporttársainak! És többet meg ne szólaljon!!- lett "megfenyítve".
A tanár az asztalig hátrált, majd ott leült, és elkezdett olvasni. Félve Irwinre lestem, aki nevetve hajolt közelebb, és míg Luke-tól elkérte a térképet, hogy tele írja, rám kacsintott. Nem meghódítósan.. csak olyan barátian. És valahogy így kezdődött a barátságunk. Egy föci padba süppedve, Ausztál vaktérképet irkálva, miközben a kuncogásunkkal, idegesítettünk.. mindenkit.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- Komolyan mondom! Keddenként ahhoz a hülye nőhöz kell járnom, mert szemtelen vagyok. Érted? Én! Milyen már ez?- hüledeztem Evernek, míg ő a suli lépcsőjén próbálta megnézni, hogy van-e nála fizika. Lassan ott tart már, hogy a fél táskája a lépcsőn hever.- De szar már.. és nem tudsz beszélni valakivel, hogy ezt azért mégse?-érdeklődött, majd diadalittasan felmutatta az egészségtant. Hát végülis a tankönyv színe ugyanolyan. - Reggel még benne volt..- motyogta, majd reménykedve rám nézett.
- Tessék.- nyúltam a táskámba, és nyomtam a kezébe a könyvet. Még jó, hogy külön óránk van- Amúgy meg, nem igazán. Rixon azzal adta meg a hármast, ha legalább 2 hónapig boldogítom a pszihocuccost..- zsörtölődtem, Ever meg felvidult.
- Héé, örülj már, legalább a hármas megvan!
- Jah, de akkor is..- forgattam a szemem, mire valaki oldalba bökött.- Új köszönési módszer?- mosolyogtam Ashtonra, aki összehúzott szemöldökkel nézett körbe.
-Simán!- vigyorgott rám hirtelen- Amúgy úgy kb. körülírhatnád, hogy merre van a Földrajz terem..- nyelt egyet, amivel kissé palástolni akarta, hogy nem találja.
- Eltévedtél, mi?- nevettem fel, de Ever megszorította a kezem, majd köhintett.- Juj, bocs. Ever Ashton, Ashton Ever.- mutattam be őket, mire Ever elvigyorodott, Ashton meg egy halvány mosolyt megeresztve segítség kérően nézett rám. Szólásra nyitottam a szám, de Ever már össze is szedte a cuccait, és elhadarta a mondandóját.
- London, Ash, örültem.. De ha nem sietek, akkor Ms. Jones megbuktat.. Így is kétes.- nevetett kínosan, majd elviharzott. Ash-sel csodálkozva néztünk össze, majd beindultunk a suli kapuján.
-Remélem engem nem fognak ennyire utálni.. Őt Ms. Jones, téged a töri tanár.. vagy veletek van baj, vagy a tanárokkal. Bár ha jól sejtem a tanárok jó fejek..- ugratott.
- Aha, persze.. Menj a francba.- löktem oldalba nevetve, majd elindultam fel az emeletre.
- Londoon! Mielőtt lányosan elvonulsz, azért elmondhatod, hol a..- állt elém, én pedig a mellkasánál fogva elkezdtem feltolni a lépcsőn.
- Földrajz terem. Tudom. Én is azzal kezdek. Na gyere.- előztem be, és indultam fel az elsőre.
A teremben kis nyüzsgés volt, én pedig a hátsó padhoz botorkáltam. Ebben a teremben 5 sornyi pad van, de egy pad 3 személyes. Mellettem mindig Luke ül, aki hogy úgy mondjam zseni föciből. Kívülről fújja az összes várost, bárhol is vannak azok. Bár néha olyan, mint aki szenilis, de azért jó fej. A másik oldalam meg mindig üres. Luke is csak azért került mellém, mert év elején késett, és hátra küldték. Végleg.
- Mi menő már!- mutatott hirtelen a mellettem sétáló Ash-re, én pedig csodálkozva bámultam. Mármint Ashton?
- Na ugye? Mindig azt mondják, hogy retro, de kit érdekel?- vigyorogva nézett le a pólójára. És akkor leesett, hogy miről beszélnek. Nirvana felírat van rajta.- Ilyen nekem is kell!- nevetve dobtam le a táskám a padra, és néztem, ahogy lassan, de biztosan Luke és Ash barátok lesznek. Csengetésre esett be a tanár, majd rögtön egy-egy ausztráliai vaktérképet rakott le minden padra.
- Oké, akkor most amit tudtok írjátok le a lap hátuljára. Ha ezzel megvagytok, akkor a városokat is. Kezdhetitek! 10 perc van rá!- szólt keményen, majd leült az asztala mögé, és onnan méregetett.
-Elnézést, ezt akkor csoportban?- kérdezte Ash. A fejemet fogva néztem rá, mire ő vállat vonva figyelte a tanárt, aki egyre közelebb jött.
- Mr..?
- Mr. Irwin.- bólintott.
- Mr. Irwin.. maga lát a padon 3 vaktérképet?
- Hát nem, de..- nézett körbe.
- Akkor miért kérdez hülyeségeket?!- csattant fel Ms. Morgan, én pedig összerezzentem. Ash persze elkomolyodott, majd kaján vigyorral a képén felnézett.
- Csak úgy.- vigyorgott, én pedig elfojtottam egy kuncogást. Ez most direkt hergeli a tanárt?
- Mr. Irwin.. Ez az első napja, és máris kihúzza a gyufát?!
- Húznám én, ha volna. De nincs.. Vagy van?- töprengett, mire kisebb kuncogás hallatszott minden felől.
- Segítsen a csoporttársainak! És többet meg ne szólaljon!!- lett "megfenyítve".
A tanár az asztalig hátrált, majd ott leült, és elkezdett olvasni. Félve Irwinre lestem, aki nevetve hajolt közelebb, és míg Luke-tól elkérte a térképet, hogy tele írja, rám kacsintott. Nem meghódítósan.. csak olyan barátian. És valahogy így kezdődött a barátságunk. Egy föci padba süppedve, Ausztál vaktérképet irkálva, miközben a kuncogásunkkal, idegesítettünk.. mindenkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése